CSOPORTOK

    Az Enneagram bölcsessége

    Útmutató a kilenc személyiségtípus lelki és szellemi fejlődéséhez

     

    Ez a könyv olyan remek (komplex és precíz), hogy úgy döntöttem, meg sem kísérlem a saját szavaimmal összefoglalni. Inkább idézek néhány gondolatot az elejéről, ami választ adhat arra, miről is szól ez a könyv valójában.

     .

    Önismeret nélkül nem juthattunk túl messzire a lélek útján, és nem is leszünk képesek fenntartani az esetleg elért fejlődést. A személyiség átalakításának egyik legfőbb buktatója az, hogy az én megpróbálja megúszni az igazi, mély pszichológiai munkát, ezért túl hamar átsiklik a transzcendenciába. Ennek az az oka, hogy az én mindig sokkal „haladóbbnak” tartja önmagát, mint amilyen valójában. [...]

    Az igazi önismerete felbecsülhetetlen szolgálatot tesz azzal, hogy megóv az efféle önámítástól. Az enneagrammal azért juthatunk messzebbre (és azért tesz lehetővé valódi fejlődést), mert onnan kezdi a munkát, ahol valóban állunk. Amellett, hogy bemutatja az elérhető lelki magaslatokat, tisztán, ítélkezés nélkül tárja fel előttünk életünknek azokat a sötét mozzanatait is, amikor nem vagyunk szabadok. Ha valóban spirituális lényként szeretnénk élni az anyagi világban, akkor éppen ezek azok a területek, amelyeket a legfontosabb lesz felfedeznünk.

    A személyiség átalakításának munkájához három fő összetevő szükséges: jelenlét (tudatosság, figyelem), az önmegfigyelés gyakorlata (ezt az önismeret hozza magával) és a saját élmények jelentésének megértése (vagyis pontos értelmezésük egy közösség vagy spirituális rendszer tágabb összefüggéseinek szempontjából). Az elsőt a létezés biztosítja, a másodikat mi magunk, a harmadikat pedig az enneagram. Ha mindhárom együtt van, akkor gyorsan történnek a dolgok.”

    „Az enneagram egyik legmélyebb üzenete az, hogy a pszichés integráció és a spirituális önmegvalósítás nem különálló folyamatok. Spiritualitás nélkül a pszichológia nem tud felszabadítani bennünket, és nem vezethet el az önmagunkra vonatkozó mélyebb igazságokhoz; a spiritualitás pedig pszichológia nélkül grandiozitáshoz, tévképzetekhez és a valóságból való menekülésre tett kísérletekhez vezethet. Az enneagram nem száraz lélektan, és nem is ködös miszticizmus, hanem a személyiség átalakításának olyan eszköze, amely a pszichológia világosságát és a meglátásait használja fel kiindulópontként egy mély, egyetemes spiritualitáshoz vezető úton. Így tehát az enneagram szó szerint „híd a pszichológia és a spiritualitás között”.”

    .

    Az alapigazság, amelyet az enneagram közvetít nekünk, az, hogy sokkal többek vagyunk a személyiségünknél. A személyiségünk nem egyéb, mint a valamennyiünkben megtalálható lehetőségek hosszú sorának kicsiny, ámde ismerős és belénk rögzült része. Személyiségünk korlátain túl valamennyien egy hatalmas, nagyrészt ismeretlen létezés vagy jelenélt minőségét hordozzuk – az a lényegünk. Spirituális nyelven úgy is fogalmazhatnánk, hogy minden egyes személyben megtalálható az isteni Lény egy szikrája, csakhogy mi elfelejtettük ezt az alapigazságot, mert valódi természetünkre olyan vakok vagyunk, mintha álomba merültünk volna. Nem érezzük saját isteni természetünket, mint ahogy embertársainkat sem látjuk az isteni Lény manifesztációinak. Ehelyett gyakran kemények, cinikusak vagyunk, a többieket csupán védekezésre késztető vagy saját élvezeteinket szolgáló tárgyaknak tekintjük.”

    „Az enneagram segíthet meglátnunk, mi akadályozza, hogy emlékezzünk valódi kilétünkre, szellemi természetünk mélyebb igazságára. Ezt azzal éri el, hogy rávilágít lelki és szellemi felépítésünk bizonyos nagyon specifikus részleteire. Az enneagram azzal is segít, hogy útmutatást ad, milyen irányban érdemes elkezdenünk dolgozni – feltéve hogy nem felejtjük el: nem azt árulja el nekünk, kik vagyunk, hanem azt, hogyan korlátoztuk valódi lényünket. Soha ne feledjük: az enneagram nem skatulyáz be bennünket, csak megmutatja a skatulyát, amelyben már benne vagyunk – és az abból kivezető utat.