CSOPORTOK

    Mérgező szülők

    Susan Forward: MÉRGEZŐ SZÜLŐK

    Furcsán hangozhat, de ha a szüleid általad is határozottan érzékelhető hibákat követtek el ellened – de még nem bénítóan sokat – , akkor sokkal könnyebb dolgod van az önismereti munka során, mint a többi embernek. Miért? Mert tudsz haragudni rájuk a jelenben is, így könnyebben hozzáférsz a benned élő gyermek sértettségéhez, megbántottságához, cserbenhagyottságához. (Van kapcsolatod a benned élő gyermek önmagaddal.) Mindemellett pedig van még erőd küzdeni magadért, szembeszállni a jogtalanságaikkal. Ha ezeket a gyermekkorból cipelt érzéseket át tudod élni egy megértő közegben, meg tudod osztani őket valakivel, aki figyel rád, és elismeri a hiányaidat és fájdalmaidat, akkor képes leszel keresztülmenni az ezekkel kapcsolatos gyászfolyamatokon, így gyógyulsz („el tudod engedni” őket), és lépésről lépésre közelebb juthatsz ahhoz a könnyed és örömteli élethez, amire vágysz.

    Ilyenkor is nagyon hasznos lehet elolvasnod ezt a könyvet, számtalan új felismerésre tehetsz ugyanis szert a segítségével.

    .

    Tapasztalatom szerint azok, akik nem beszélnek a szüleik által elkövetett hibákról, két csoportba sorolhatók.

    Az egyik csoport, akiknek tényleg egészen rendben volt a gyerekkoruk. Náluk különösen jellemző, hogy felnőttként kiegyensúlyozott a szüleikkel a kapcsolatuk, a szülők többé-kevésbé elfogadják őket felnőtt emberként, és hagyják, hogy a „saját életüket” éljék; és képesek is alapvetően elégedetten élni. Mindemellett én még nem találkoztam olyan emberrel, akinek a gyermekkorában ne keletkeztek volna feloldatlan fájdalmak, haragok, cserbenhagyottságok, hiányok; ne hangoztak volna el ártó mondatok. Gyakran találkoztam azonban azzal a jelenséggel, hogy a normáknak való feltétlen megfelelés, a „saját” életét rendben élés után valaki egyszer csak elindul a spiritualitás útján, és rádöbben, hogy egészen eddig kondicionáltságok mentén létezett. Egyre többen keresik a valódi önmagukat, és ez a könyv nekik is nagy segítség lehet, hogy megtalálják azt a néhány dolgot, amivel a szüleik vonatkozásában dolgozniuk érdemes.

    A másik csoport, akiknek olyan mértékben mérgezők, bántalmazóak voltak a szüleik, hogy akár negyven-ötvenéves korukra sem képesek igazán felnőtt életet élni. Ők általában boldogtalan, sokszor bántalmazó kapcsolatoktól függenek, sikertelenek az életükben, és teljesen reménytelennek érzik azt, hogy szenvedéseiknek valaha vége szakadhat. Paradox módon általában ők védik a legvehemensebben a szüleiket, és mentik fel őket újra és újra az elkövetett hibák alól. Ez érthető, hiszen ők lélekben még mindig gyermekek. Kicsi csemeték, akik kellő táptalaj, és elegendő öntözés nélkül nem voltak képesek fákká fejlődni. A gyermekeknek pedig szükségük van arra, hogy jónak lássák a szüleiket, hiszen az életük, a túlélésük attól függ, hogy jóban vannak-e a gondozóikkal.
    Nekik – ha szabad ilyet mondanom – ez a könyv kötelező olvasmány. Csakúgy, mint egy lelki segítő felkeresése is… Mert tapasztalatból mondom, nincsen reménytelen helyzet.

     .