Betti gondolatai és megélései

Hitelesség vagy álarc?

Eljutottam már magamon belül addig a pontig, amikor minden megkérdőjeleződött, majd minden összeomlott.

Legalábbis egy időre…

Amikor azt éreztem, Istenem, hogyan segítsek én bárkinek, főleg hogyan fogadjak el ezért pénzt, amikor a saját életemben ilyen mély állapotokig süllyedhetek, ilyen méltatlan helyzetekbe kerülhetek?

Dobáltak meg késsel…

Vittek ágyba elkábítva…

Áh, az ilyesmi “velem” sohasem esik meg…

Csak a városi legendákban…

Sajnos olyan segítővel is volt dolgom 10-20-39 éve tartó “karmakálváriám” során, akiről az utam egy pontján felismertem, hogy összességében nagyon sokat ártott. Talán többet, mint amennyit “hozzám tett”.
A személyemnek, az önbizalmamnak, az emberekbe vetett hitemnek, meg úgy egyébként az egész életemnek érdekes gellert adott.

Nem haragudtam, szimplán belehaltam.
/Na jó, nem csak egyedül volt a hóhérom, akadt segítsége./

Teljes apátia…

Kontrollált Pszichózis.

Aztán idő – sok év – kellett hozzá, hogy a jól van, ez történt, tovább lépek, nem haragszom, összeszedem magam, kurvasokmunka… fázisok után eljussak azokig a felismerésekig is, amik arról szóltak, hogy mi az a jelenemben, amiért valóban hálás lehetek, és neki köszönhetem. Hogy a tudásom, tapasztalásom egy része, egy igen fontos része tőle származik, és amikor már a szívemben is érezni tudtam, hogy valódi a megbocsájtásom.

Szabad vagyok, és ő is szabad. Minden résztvevővel együtt…

Így esett.

Látom a tanulságokat, és itt és most, erősebb vagyok már a tapasztalás által.

Ezt is túléltem.

DE VAJON ELMEHETEK MELLETTE SZÓ NÉLKÜL?!?

Persze, minden segítő szakmában dolgozó ember jót akar, és meg van győződve arról, hogy a legjobb tudása szerinti igazságok alapján jár el.

Egyesek közülük teljes jószándékkal bár, de saját tévútjaik labirintusába zárva, saját múltjuk feldolgozatlanságának kendőitől vakon, akár hatalmas meggyőző erővel, pszichológiai és tudatosság nevű szablyákkal hadonászva olykor igen mélyen feltéphetik a “hozott” sebeket, és inkább méreg az, amit gyógyszernek nevezve belekennek.

Persze, ha az ember lányának arra van sorsa, akkor úgyis megtalálja őt a fertő, akármilyen fényes is az örök, szent kehely…

Sajnos látok hasonló segítőket sikeresen működve a mai napig is. És nem csak én egyedül látok…

Papír ide vagy oda, nem azon múlik. Akár hatalmas marketing kampányokkal, hangzatos nevekkel illetett legújabb módszerekkel, vagy éppen régi tradíciók egyikét felkapva, akár a szakmában kitaposott hosszú és elmés munka által szerzett hatalommal és tekintéllyel, ezerfélék és nem kategorizálhatók. Szerintem.

A démon, ami velük van, azt a nevet viseli, hogy BÁ.

BÁNTÁS

BÁNTALMAZÁS

BÁNAT

BÁrcsak

BÁmulj ki a fejedből, és minden bajod elmúlik

Nehéz eligazodni napjaink önismereti rengetegében. Sűrű és sötét erdővé nőtte ki magát a szakma 2020-ra.

Szerencsére látok olyanokat is, akik tisztább belső úthoz kapcsolódnak, s nagyobb alázattal viseltetnek a tanulás iránt, az érző élet, a lélek iránt.
Olyanokat, akik intelligensek, valóban nemes-lelkűek, és felnőttek már a gondolkodás és együttérzés azon összjátékáig, ahonnan már emberségesen és tisztelettel osztogatják a feddő szavakat is.

Összességében mindenki képvisel értéket, és tanít valamire, s nekem ugyanúgy megvannak a magam hibái. Emberek vagyunk, s azért jöttünk ide, hogy az egymással való kapcsolódásokon keresztül tanuljunk és tapasztaljuk az érzelmek színes skáláját.

Hogy fejlődjünk.

Hát, én ebben a 39 évnyi olvasztótégelyben megjártam poklot és mennyet, szóval úgy érzem, elég sokat fejlődött az érzékenységem.  A manipulációra, a hazugságokra, a vetítésekre, az ítélkezésre, az egyoldalú összegzésekre, az EGY igaz úttól való bármilyen eltérésre; és persze mindezekből következően az Igazságra is.

No de mégis mi a fene az az Egy igaz út meg az Igazság? … Nem, nem az, amit az egyes vallások vagy csoportosulások ráaggattak erre az elmúlt sokezer évben!

Egyáltalán nem valami, ami nekem megvan, neked meg nem biztos. Ennek pont az ellenkezője.

Az az esszencia, ami benned és bennem egyaránt, s nagyjából egyformán ott rezeg.

Emberség.

Érzelmek, amik mindannyiunkban azonosak, és legbelső szándékok, amihez vagy tudunk kapcsolódni vagy nem, de lényünk legigazibb valójaként várják a kibomlást.

Magamat már kimentettem, most itt az ideje, hogy szolgálatot tegyek.

Engem az érdekel, hogy mi a TE IGAZSÁGOD, és merre van vonzalmad.

A saját lámpásod az, ami a legfényesebben vezethet az úton.

Én csak aszerint igyekszem… jönni egy darabon veled.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.