Kovács Gábor

Amióta eszméletemnél vagyok, érzékeny, (a lélek legapróbb rezdüléseire magamban és másokban is) befelé figyelő embernek ismerem magam. A világ hívságai sosem vonzottak. Ebből kifolyólag tinédzserként és fiatal felnőttként nehezen találtam a helyem a hétköznapi célok világában. Akkoriban a pótcselekvések (szenvedélybetegségek) korát éltem. A valódi dolgom helyett, ami a belső fejlődést jelenti, önpusztító életet éltem. Tudtam, éreztem belül, hogy valami nagyon hiányzik. Tudtam, hogy nem lehet a pénz hajszolása és az utódnevelés az emberi élet végső célja. A fordulópont akkor jött el az életemben, amikor egy kedves barátom eljuttatta hozzám 2002-ben a M.A.N.T.R.A. (Alternatív Természettudományi Főiskola) induló képzésének tájékoztatóját. Azonnal igent mondtam rá. Megtaláltam a hiányzó láncszemet, az életem vezérfonalát. A megoldás, befelé és felfelé. Az első félév decemberében a pótcselekvések, amik addig a hétköznapjaim részei voltak, meghaladottá váltak. A beáramló szellemi energia okozta öröm szükségtelenné tette a tudatmódosító szerek további használatát, minden nehézség nélkül léptem túl rajtuk, a nikotinfüggőségemet is beleértve. Életem nagyon erőteljes 3 éve volt, egy napjainkig tartó szellemi-lelki tisztulás kezdete. A buddhizmussal, meditációval is a képzés alatt sikerült megismerkednem, ami 2006-ban menedékvételben csúcsosodott ki a három (Buddha, Dharma, Szangha) drágaságban. (A menedékvétel elköteleződést jelent a megvilágosodás ösvényén, amelyet a történelmi Buddha hirdetett ki 2500 éve megközelítőleg.) Ettől a ponttól datálható, hogy komolyabban kezdtem el foglalkozni a meditációval, napi szinten időt találtam arra, hogy befelé figyelhessek, megismerjem a tudatom működését, és elkezdjem szépen lassan megszelídíteni az elmém örvénylését. Egy neves tibeti mester mondta azt, hogy a legnagyobb ajándék, amit magadnak adhatsz, ha megtanulsz meditálni. Én ennek a kijelentésnek az igazságát teljes mértékben igazoltam, önmagam számára.